Dr 350 "évjárat" találkozó 2011 aug. 11-15. Nagyvárad, Bratka
Minden egy telefonhívással kezdődött csütörtök késő délután. Polya hívott, hogy a házam elött áll, csak éppen nem vagyok otthon. :)
Ide majd remélhetőleg be fog kerülni Polya beszámolója.
Pénteken várostnéztünk, mivel a multkori DR350 találkozókor ez teljesen kimaradt. Szóba került ismét a Taki féle túra hogy utánuk menne, de aszfalton.
Mivel, szinte hétvége volt, kitaláltuk hogy el kéne menni kirándulni az általam gyakran emlegetett helyre Bratcara (Barátkára).
Polya DRje pofás kis külsőt nyert közben:
Ocs és Ádi, volt olyan jófej hogy megajándékozták Polyat 1-1 utcai gumival. Amiket még aznap este átcseréltünk az egyik gumis haveromnál.
Szombat reggel négyen indultunk el. Én, Polya (DR350) férjem Flo (Transalp) és Ádi (Africa Twin) flic.kr/p/advtwp.
Polya jelezte hogy még ketten Tibi (DR350) és rokona (Malaguti?) pont erre turáznak. Ugy volt hogy a Kolozsvár felé vezető útszakasz Nagyvárad jelzésnél találkozunk, de nem volt ott senki. Próbáltuk hivni öket, de nem vették fel, igy tovább mentünk. Nemsokra rá, Tibi vissza jelzett hogy megérkeztek a Nagyvárad táblához. Polya eléjük sietett. flic.kr/p/adyiWU
Végül csak Tibi jött vissza Polyával, mivel a harmadik tag hazament.
Ide remélhetőleg be fog kerülni Tibi beszámolója.
Folytattuk utunkat, Telegden-Réven-Sonkolyoson át Barátkáig, ahol a helyi közértnél (az én barátaim) Sergiu + egy leányzó (Nx250) és barátja kocsival csatlakoztak hozzánk. flic.kr/p/advtRt
Bevásárlas után murvás uton haladtunk tovább a kemping helyig, Valea Boiului.
A motorokat nézegetve, azon kacagtunk hogy mini évjárat talalkozó feeling van, mivel Tibi, Polya es az én motorom ugyanolyan évjáratu. A továbbiakban élveztük az édes semmit tevést.
Másnap reggel Tibi és Polya elindultak és körbejárták a környéket, és csak késő délután érkeztek vissza. Tibinek mennie kellett, igy meg aznap hazafele vette az irányt.
Ide remélhetőleg be fog kerülni Polya és Tibi beszámolója.
Az estét tábortüz fényében töltöttük tovább. Hétfő reggel kiprobáltuk az ottani vizesést és délután mi is haza igyekeztünk.
Kedd reggel sajnos melozni kellett, Polya viszont az általa kijelölt tracken folytatta utját.
Ide remélhetőleg be fog kerülni Polya beszámolója.
(Ezt a beszámolót kérlek írjátok át/egészítsétek ki).
üdv. edy
Tibierdrol beszámolója:
Erről a túráról némi telefonos egyeztetés után estem be ide. Gyakorlatilag délelőtt határoztam el, hogy nem haza megyek, hanem inkább Edyékkel motorozok egyet. Kettő után nem sokkal elbúcsúztam nagybátyámtól az Ártándi határ előtt, és rájöttem, hogy késésben vagyok. Polya után eredtem, aztán Edyékkel is találkoztunk. Elmotoroztunk egy kis közérthez, beugrottunk Flo nagyszüleihez, aztán visszamentünk a bolthoz kaját és sört venni. Elkezdtek jönni-menni az emberek, aztán egyre többen lettünk. Ekkor derült ki számomra, hogy vadkempingezni fogunk. Semmi felszerelésem nem volt ehhez, de Polya felajánlotta a sátrát és a fél polifoamját. A földön ülve, kerítésnek támaszkodva falatozás közben már kezdtem felvenni a ritmust, amikor hirtelen mindenki indulni akart :o) Elmotoroztunk a táborhelyre, egy völgybe. Kis patak partján, nagyon szép helyen állítottuk fel a sátrakat. A többség legalább pár szót beszélt magyarul, ami nem ment így azt megpróbáltuk angolul vagy valaki becsatlakozott a beszélgetésbe és tolmácsolt közben. Előkerült egy autórádió meg mindenféle zene, és ahogy fogyott a sör elég jó hangulat kerekedett. Valaki autóval hozott hullámkartont is, derékalj híján ezen heverésztem a tűz körül és a négy nap rohanás után hideg sörrel a kezemben meglehetősen lelassultan szemléltem az éneklésbe és táncolásba egyre jobban belelendülő társaságot. A legviccesebb az volt, amikor az egyik srác a román számokat magyarul, a magyarokat románul énekelte teli torokból, érzésem szerint átlag kb. másfél sor lemaradással :o) Igazán jól telt az este, ennek ellenére hamar elálmosodtam és aludni mentem. Felvettem minden ruhát amit lehetett és szerencsére nem is fáztam éjszaka annak ellenére, hogy nem volt hálózsákom.
Másnap reggel azért szokatlanul korán, hat órakor ébredtem. Elballagtam a közeli forráshoz vízért, aztán megreggeliztünk, szárítgattuk a napon az éjjel átvizesedett ruhánkat és hipp-hopp, tíz óra körül már el is indultunk. A közeli vízesést próbáltuk megkeresni, de nem jártunk sikerrel, viszont nagyon szép helyeken jártunk fent a hegyen. Sikerült felkeverednünk a táborhely fölött lévő sziklák tetejére, ami előző nap lentről nézve és Edyéket hallgatva nekem elég valószínűtlennek tűnt. Ezután elmentünk tankolni, aztán nekiindultunk a hegynek. A térképen és a gps-en jelzett utak néhol járhatatlanok voltak, és annak ellenére hogy jól járható földutakon poroszkálást terveztünk volt pár rész ahol igencsak meg kellett izzadni minden méterért. Egyszer váratlanul egy bácsika kezdett magyarázni az erdőből a fák közül, hogy merre is kellene menjünk, de igazából azt se sikerült megérteni, hogy amerre a botjával mutogat arra kéne, vagy nem kéne mennünk. Végül a traktorok járta úton nem tudtunk átmenni a gerincen, így maradt egy gps jelölte ösvény. Itt egy kivágott fatörzset kellett elfordítani az útból. Erre pont semmi esélyt se láttunk, de olyan kényelmetlennek tűnt a meredek, omlós, köves utakon visszaereszkedni, hogy inkább nekigyűrkőztünk a nagy fatörzsnek. Meglepően könnyen sikerült kifordítani az útból és az ösvényen hamar átértünk a hegy túloldalára. Innen nyugodtan legurultunk a főútig, visszamentünk a táborhelyre, felkötöttem a cuccomat a motorra, és elindultam haza.
Kicsit sajnáltam, hogy kihagytam az esti bulit, de jó volt végre hazaérni a családomhoz.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
