2008 október 22 - november 2 - Bulgária, Görögország motorral

Barátaim idén nyár végén elutaztak Bulgáriába, és nagyon szép fényképekkel tértek haza. Gondoltam ezt nekünk is látni kell, és minél előbb, annál jobb. Az október 23-ai hosszú hétvége kapóra jött, mert csak a következő hétre kellett szabadságot kérni a tizenegy napos motorozáshoz.
Csináltunk egy jó kis útitervet, aminek aztán nem sok hasznát vettük. A rossz idő miatt inkább lemenekültünk Görögországba, de az útnak erre a részére már semmi konkrét tervünk nem volt.

1. nap
Úgy volt, hogy ahogy Amanda hazaér a munkából megebédelünk, beöltözünk, és már indulunk is. Magunkat ismerve nem meglepő, hogy ebből semmi nem lett. A délelőttre tervezett láncszett csere, olajcsere és hasonló apróságok rendesen elhúzódtak, és persze a cuccok összepakolására se jutott idő előző nap, így csak este kilenc után indultunk Kecskemétre, ahol egy barátunknál töltöttük az éjszakát és a másnap délelőttöt.

2. nap
A korai indulás ötletét már előző este elvetettük :o) A délelőtt beszélgetéssel, és a nyolc körülöttünk tolongó, köztudottan vérszomjas kuvasz simogatásával és fülvakarásával telt. 11 óra körül indultunk Kecskemétről, aztán csak kisebb megállókat tartva Szeged és Arad érintésével az 57-es úton értük el a Duna partját, ahol rendőrök igazoltattak minket. Egyikük egész jól beszélt angolul, és mondta, hogy sátorozhatunk a mellettük lévő parkolóban is. Így is tettünk.

3. nap
Ébredés után kényelmesen végiggurultunk Orsováig. Szép volt most is a Kazán szoros, de nyáron sokkal szebb, és most az előző utunkon érzett mediterrán hangulata se volt sehol. Azért még így is gyönyörű hely, de ha valaki még nem járt arra akkor mindenképpen nyáron menjen.
Orsovánál átmentünk Szerbiába, amin aztán gyakorlatilag csak keresztül akartunk rohanni Bulgária felé. Ez kicsit nehézkesebben sikerült mint gondoltam, mert Negotint eleve nehezen találtuk meg, aztán a városban is sikerült egy jó fél órát kóvályogni. Ránk is sötétedett, mire megtaláltuk a határra kivezető utat.
A határon az első ablaknál adnak egy PenDrive-ot, amit aztán minden következő ablaknál elkérnek. Többen is emlegettek taxit, amit először nem tudtunk mire vélni, aztán rájöttünk, hogy az útadót hívják így, amit különben motorra nem is kell fizetni.
A pénzváltónál kellemes meglepetés ért. Dollárt akarunk Levára váltani, erre a bódéban ülő nő telefonált egyet, aztán mondta, hogy változott az árfolyam, és már jobban váltják a dollárt, mint ahogy ki van írva.
Az E79-en indultunk el, és egészen a Belogradchiki elágazásig jutottunk, ahol aztán úgy döntöttünk alszunk egyet, és másnap világosban nézzük meg a várost.

4. nap
Reggel elindultunk Belogradchik felé, de hamarosan olyan köd lett, hogy alig lehetett 30-40-nel menni, így inkább visszamentünk a főútra, és megindultunk az E79-en Görögország felé. Dél körül egy kis eső is elkapott minket, de aztán Zverinonál már kicsit tisztult az idő, és a Svogen át vezető úton már nézelődni és fényképezni is tudtunk. Majdnem Szófiáig gyönyörű vidék, és az út minősége is elfogadható.
Egy benzinkút shopjában kávé kortyolgatás közben a kirakaton kifelé bámulva megállapítottuk, hogy a kis Suzuki szemből nézve az Acerbis tankkal és a gyári sárvédővel egészen aránytalan formájú, és majdnemhogy csúnya, de azért mi mégis nagyon szeretjük :o)
Szófiából az elkerülőről csak a lakótelepet láttuk, mert a város látnivalóinál a görög tengerpart sokkal jobban vonzott minket. Nem is nagyon álltunk meg a határig. Aztán később sem, pedig már nagyon szerettünk volna aludni, de egy jó órás bolyongás után se találtunk szabad szobát Thessalonikiben, így aztán kénytelenek voltunk tovább indulni Athén felé. A probléma az volt, hogy egy nagy kopasz síkság az egész, nem lehet a sátorral elbújni úgy hogy senki ne vegyen észre, és olyan forgalmasabb helyet se találtunk ahol egész éjjel van mozgás és amiatt biztonságos. Eleredt az eső is elég rendesen, és valahogy az egész kezdett egy túlélőtúrához hasonlítani, ami nekem mondjuk pont tetszett, de Amanda közölte hogy haza akar menni. Aztán végre volt az autópályán egy benzinkút étteremmel, nagy parkolóval, de szállás nélkül, úgyhogy éjjel kettőkor a kamion parkoló mellett egy kis füves részre vertük fel a sátrat.

5. nap
Kialudtuk magunkat, megreggeliztünk, és Amandát máris rá tudtam beszélni, hogy mégiscsak menjünk tovább :o) Nem olyan rég olvastam a turamotorosok.hu-n egy beszámolót arról, hogy Volos környékén még februárban is jó idő van a motorozáshoz is és fürdéshez is. Úgy gondoltuk hogy estig lemegyünk Volosig, aztán ha mégse lesz jó idő akkor megyünk tovább Athénig, vagy ameddig csak kell egy kellemes tengerben fürdéshez.
Untuk már az autópályát, úgyhogy Stomio felé letértünk róla, hogy megnézzük közelről is a tengert, és a tengerparti falvakat. Szép volt minden, de a sok felhő között nem nagyon sütött ki a nap. A víz meglepően melegnek tűnt, de úszás helyett mégis inkább egy tengerparti éttermet választottunk. A pincérnő behívott minket a konyhába, és végigmutogatta a fagyasztószekrény összes fiókját, hogy bökjünk rá melyik halat süsse meg nekünk. Végül görög saláta és grillezett hal mellett döntöttünk, ami ugyan üdítővel és török kávéval 35 Euróba került, de nagyon finom és bőséges ebéd volt.

 Teli hassal már nem volt kedvünk úszni sem, inkább sétáltunk egyet a parton mielőtt megint felmásztunk a motorra és elindultunk Volos felé, ahol aludni akartunk. 
Nekem itt volt a mélypont, mert naivan arra számítottam, hogy ezen a részen már jó idő lesz. Igaz kicsit melegebb volt, mint Bulgáriában, de itt is eső utáni vizes, párás idő volt.
Volosban szerencsénk volt, a város főutcáján egy kis kétszintes öreg hotelt találtunk, ahol 30 euró volt egy szoba. Az egész inkább egy öregek otthonának tűnt mint szállodának, bent csak nyugdíjasokkal találkoztunk. A recepció egy asztal és egy kanapé volt, mellette a már használaton kívüli dugdosós telefonközpont, egy táblán ősrégi forgócsapos villanykapcsolók, a falon mindenütt szent képek és festmények Görögországról, itt-ott néhány művirág, régi bútorok, sikátorra néző erkély az elmaradhatatlan kesze-kusza mindent mindennel összekötő ruhaszárító kötelekkel, és az emeleten két közös fürdőszoba: az egyik zuhanyzóval, a másik káddal. Szóval furcsa hely volt, de tetszett a hangulata, és volt a zuhanyzóban forró víz :o)

6. nap
Reggelre, vagyis délelőttre gyönyörű napsütéses idő és jó meleg lett, ettől megjött az igazi jókedvünk is.

 
Úgy döntöttünk, hogy ennél délebbre már nem megyünk hanem inkább maradunk, és felfedezzük a félszigetet. A város kicsit be volt dugulva, de ha lassan is, végül sikerült a helyes irányt megtalálni.

A part menti út egy része felújítás miatt le volt zárva, feltereltek minket a hegyekbe, de ezt egy cseppet sem bántuk :o) Elmotoroztunk egészen a félsziget délnyugati csücskében lévő faluba, ahol olyan keskeny utcák voltak amilyeneket még sosem láttunk.

Nagyon barátságos helynek tűnt, volt néhány turista is, ettől nem volt olyan kihalt, mint az előző falvak amiken átjöttünk. A faluból tovább vezető földút nem sokkal később elért egy elég nagy aszfaltos, kivilágított parkolót, ahonnan aztán széles és tökéletes út vezetett vissza minket egy ismerős kereszteződésig. Itt jöttünk rá, hogy már leértünk a félsziget csücskére. Szép kényelmesen visszaindultunk Volos felé, és egy arra alkalmas helyen félreálltunk hogy csobbanjunk egyet a tengerben. A nap lemenőben volt, nem volt már olyan meleg mint délben, úgyhogy megfutamodtunk és csak térdig mentünk be a vízbe. Úgy gondoltuk, hogy még motorozunk egy kicsit, aztán amikor sötétedik majd keresünk valami jó sátorhelyet. Agria környékén letértünk a főútról, és a tengerpart melletti almaföldekre értünk. Találtunk egy telket amit már nem gondoztak, tiszta gaz volt, ott vertünk sátrat a fák között. A tenger zúgását még hallani lehetett, senki sem járt a környéken, úgy tűnt nyugodt éjszakánk lesz. Aztán kilenc felé jött egy motoros csapat, akik a hangok alapján gyorsulási versenyt tartottak. Kb. egy óra alatt megunták a dolgot, utána már csak egy távoli lakásriasztó csipogása zavarta meg néha a tenger zúgását.

7. nap
Reggelre kiderült, hogy egy viszonylag forgalmas út mellett sikerült aludni. Ezen járkáltak a kisteherautók, amik hozták ki az embereket almát szedni, és vitték el a megpakolt rekeszeket. Összecuccoltunk, kigurultunk a tengerig, és végre úsztunk egyet. A tengeri sünökre ugyan vigyázni kellett, de még akkor is látni lehetett a víz alját amikor a lábunk már nem ért le.

A partról mindenki furcsán nézett minket, pedig egész jó volt a víz. Amikor már nem bírtuk az éhséget elindultunk, és egy főút melletti kiülős büfében megreggeliztünk. Valami számunkra ismeretlen péksüteményt ettünk, ami gyakorlatilag pizzatészta szerűségbe csomagolt sonka és sajt volt. Melegen nagyon finom és laktató. Közben lehetett nézegetni a forgalmat. Nagyon sok a Honda Innova és ennek mindenféle koppintása, a nagymotorok között pedig legtöbb a V-strom, utána jön a Transalp, BMW GS-ek, elvétve új és régi XT-k, CBR-ek, a maradék 10-20 százalékot meg a fehér hollónak számító egyéb típusok adják. Az autóknál már sokkal színesebb a kép, itt tényleg minden van. 30 éves japán pick-up, tizenéves VW, vadi új KIA, Seat... Sok öreg autó van, és ezek is a világ minden tájáról származnak, mint ahogyan az újak is. Olyan autókat is láttam itt, amiket azelőtt még soha.
Miután jóllaktunk begurultunk egy Volos melletti strandra, ami közvetlenül a főút mellett van. Szerencsére rajtunk kívül alig volt valaki, és az idő is jó volt egy kis úszkáláshoz.

Itt töltöttük az egész délutánt. Naplemente után visszamentünk a büfébe vacsorázni, aztán megint az almáskertben vertünk sátrat.

8. nap
Magunkhoz képest elég korán keltünk. Délelőttre egy kis motorozást, délutánra strandolást terveztünk. Túl nagyléptékű volt a térképünk, sokszor nem is tudtuk pontosan hogy hol vagyunk, de összességében jó volt, szép helyeken jártunk.

Megint belefutottunk egy útfelújításba, aztán földúton próbáltunk rövidíteni, de végül mégis inkább visszafordultunk az aszfaltra. Eleinte nagyon szép napos időnk volt, aztán ahogy egyre feljebb haladtunk egyre borúsabb lett.

A legmagasabb részeken olyan köd volt, hogy alig tudtunk harminccal menni, aztán egyszercsak mintha elvágták volna, gyönyörű napsütés lett. Fentről nézve a felhő teteje szinte teljesen síknak tűnt. Ilyet se láttam még soha.

A strandon nagyjából ugyanazokkal találkoztunk akikkel előző nap is. A délután hamar eltelt, igaz a naplementét se vártuk meg, inkább elszaladtunk a büfébe egy jó vacsorára, mielőtt haza indultunk.
Délután hatkor indultunk Volosból, és éjfél körül Bulgáriában a határ után nem sokkal aludtunk egy benzinkút melletti füves részen.

9. nap
Még Szófia előtt olyan hirtelen eresztett le a hátsó gumi, hogy azt hittem kiszakadt a szelep, vagy elhasadt a belső. Volt nálunk minden a javításhoz, viszont a szelep is jó volt, és lukat se találtunk a belsőn. Az történhetett, hogy túl alacsony volt a nyomás a hátsó kerékben, és beesett a külső a mélyágyba. Szerencsére kb. 100 méterre volt egy benzinkút és gumis műhely, így csak odáig meg vissza kellett elgurítani a kereket, és nem kellett az eredetileg Camping biciklihez való kis pumpámmal birkózni.
Azért örültem, hogy egy ilyen egyenes úton történt a dolog, és nem valamelyik kanyarban. Indulás előtt beállítottam a guminyomást kicsivel a gyárilag előírt érték fölé, de ezek szerint így megpakolva sokkal keményebbre kell fújni.

Szófiától Montanaig az E79 helyett a 81-es utat választottuk. Elég dimbes dombos, szép erdős környék, nem bántuk meg hogy erre mentünk.

Este átmentünk Szerbiába, és úgy terveztük, hogy a román határ előtt fogunk aludni. Sajnos mire Kladovo közelébe értünk eleredt az eső és elég erős szél is fújt. Egy benzinkút mellett már felállítottuk a sátrat, amikor jött a kutas, és mondta hogy ne maradjunk ott, mert tilos sátrazni, és a határőrök úgyis elzavarnak majd minket. Ajánlott egy kétszáz méterre lévő parkolót, ahol állítólag szabad volt sátrazni. Mi csak egy cég parkolóját láttuk, ami nem volt túl bizalomgerjesztő, úgyhogy inkább átmentünk Romániába. Orsova felé jó nyomvályús az út, a szembejövő kamionok mind lefröcskölték vízzel a lábunkat, de az egyik pont akkor ment egy nagy pocsolyába amikor mi szemben voltunk. Úgy betakart minket sisaktól csizmáig vízzel mintha egy pofont kaptunk volna, majdnem fellökött :o) Már csak nevetni tudtunk ezen az egészen.
Orsovánál viszont Amanda szólt, hogy már annyira fázik hogy fájnak a lábujjai a teljesen elázott csizmában. A benzinkúton ajánlottak egy olcsó motelt, na azt nem találtuk meg, úgyhogy a Hotel Meridianban aludtunk.

10. nap
Reggel az ablakon kinézve egy vasbeton templom látványa fogadott:

Úgy gondoltuk, hogy az E70-es úton megyünk haza, mert gyorsabb lesz mint a Duna parton. Ez persze nem jött be, végig túrták az utat, jelzőlámpák irányították a járható sávon a forgalmat. Mondjuk ez is szép környék, de most már inkább haza szerettünk volna jutni.
Temesváron a Real parkolójában a padkán ülve eszegettük a frissen vásárolt joghurtot és péksüteményt, amikor egy nő szinte ránk tukmálta a két pohár kóláját, amit a pizzához kapott ajándékba.
Innen már hamar odaértünk Amanda szüleihez, és egy nagyon jó hétvégét töltöttünk náluk.

A motorról

Egy 1998-as évjáratú Suzuki DR350-nel mentünk. Két személlyel, oldaldobozokkal és az összes cuccal együtt is kényelmesen tudja a százas tempót tartani, a gyorsulása még így megpakolva is legalább olyan mint egy átlagos személyautóé. A 3400 km-es úton a motornak nem volt semmi baja. A fogyasztás 3,23 és 4,28 liter között alakult.

Átalakítások, extrák
-Az ülésre egy több réteg összeragasztott polifoamból kifaragott rátétet csináltam, ami még nincs teljesen kész, de nagyon jó szolgálatot tett. Lehetne egy kicsit még kényelmesebb, de már így is különösebb gond nélkül lehet reggeltől estig ülni rajta.
-Ezt a bebújós kézvédőt nemrég vettem, és tényleg az egyik legfontosabb kényelmi extra amit hidegben motorozáshoz el tudok képzelni. A markolatfűtés ezek után fölöslegesnek tűnik.
-A kecskeméti Metalconstructnál gyártott alu oldaldobozok elég jók, és töredékébe kerülnek mint a nagy nevű gyártók dobozai.
-A gyári tank helyett nagyobb Acerbis tank van fent, amivel 350-400 kilométert lehet elmenni.

Az útról több fénykép a http://picasaweb.google.com/tibierdrol oldalon található.

Jó utat mindenkinek! :o)

Tibi